Bevezető

  Egyedül vagyok egy hatalmas erdő közepén. Már rég elmúlt a vörös alkony, s helyét átvette a sötét éjszaka.

   A rengeteg fa közepette észre sem veszem, hogy egy sötét köpenyt viselő sápadt arcú alak figyel engem. 

   Az órámra nézek, aminek a kijelzőjére egy számomra értelmetlen szót véstek egy idegen nyelven. Hirtelen minden egyes betű ismerősen cseng. Ezt az írást láttam már valahol. Rájövök, hogy nem más van ráírva, mint hogy letelik. 

   -Egy újabb rejtvény! De mégis mi telik le?! - gondolkozom magamba. 

   Ám az eddig számomra észrevétlen alak előtűnik a holdfény sápadt világában és észreveszem, hogy bőre verőfényesen ragyog.

   -Egy vámpír! - fut végig az agyamon. Most valószínűleg menekülnöm kéne, de én késztetést érzek, hogy feladjam az életem.

  Zsebemből előveszem késem és belevágok a tenyerembe. A meleg vér elönti kézvejem és az ismeretlen alak földöntúli kiáltással nyugtázza cselekedetem.

    Bizonyára nem fér az eszébe, hogy miért adom meg ilyen könnyen magam. A válasz egyszerű. Én vagyok a kiválasztott, akit nem ölhet meg holmi szedett-vetett vámpír. Az én vérem a gonosz erő legfőbb vágya és ez a halhatatlan egyik hű talpnyalója.

     A mi világunkban ezt az erőt csak úgy suttogják, hogy: Vörös Démon. A nagyúr - ugyanis így szólíttatja magát ördögi pártfogói körében - legyőzhetetlen személyiség. Karizmája rengeteg jót állított seregébe, ami napról napra csak nő és egyre nagyobb a kísértés, hogy lecsap világunkra, amit ezzel végső pusztulásba küldene.

    Hát ezért nem futok el. Szeretem húzni a természetfeletti lények agyát. Ebben a pillanatban megszólal azon a furcsa nyelven, amit az órán olvastam.

   -Az időd lejárt kislány! Ne játszadozz a Nagyúrral, mert megbánod! Amint betöltöd 13-dik életéved -ami perceken belül bekövetkezik - sebezhetővé válsz és az időd letelik. Tik-tak tik-tak! Lassan letelik! - szinte a orromban éreztem kénköves leheletét, majd egy pár másodperc múlva zokogva felébredtem a szobám megszokott, rendezett terében. 

   Ránéztem az órára, ami az álmomban összekarcolódott és rémülettel töltött el, hogy ebben a pillanatban betöltöttem rettegett, álmomban megemlített 13-dik évemet.

    Szüleim berontottak a szobába, mert hallották hatalmas sikolyom.

 -Kicsim! Minden rendben van? - kérdezte aggódva anya, aki sejtette mi történhetett, hiszen neki meséltem a nyugtalanító álmaimról, amik mostanában gyötörtek.

 -Megint ott jártam! Most egy vámpír volt! Ne nézzetek rám úgy, mint egy idegenre! Nem vagyok őrült!

  -Figyelj! Ezt máskor akartuk elmondani, de úgy látszik közeledik a végső óra. Kicsim te egy ...